Az 5. évfolyam diákjai, néhány kedves szülő és tanár társaságában október elején kirándulást tettek Mártélyon, a Tisza holtágánál. A horgászok csendes várakozását a nagy fogás reményében kissé talán megzavarta csapatunk vidám vonulása, de remélhetőleg elegendő hallal tértek aznap haza. Nekünk biztosan szívességet tettek, hisz egy a vízbe pottyanó labdát segítettek kihalászni.
A gyönyörű időben a természet igen barátságos oldalát mutatta. A túra legizgalmasabb része a vízi tanösvény volt, ahol fapallókból ácsolt hídon keltünk át, majd az ártérben található erdőben folytattuk utunkat.
A túra után a diákok ’gombavadászatban’ vettek részt, majd kipróbálhatták a várva várt számháborút is.
Az erdő sokat tud mesélni azoknak, akik figyelik ’szavait’ és ahogyan Aranyosi Ervin is megfogalmazta, még a levelek is tudnak mesélni. Nekünk is mesélt az erdő azon a szombaton.
Aranyosi Ervin: Mesélő levelek (részlet)
A természet lágy ölében
leveleket olvasok.
Elvarázsol és nem számít,
merre járok hol vagyok.
Mesék kelnek szárnyra bennem,
azt súgják a levelek.
– Meséljétek most el nekem,
hogy mi történt veletek!
Meséljetek a tavaszról,
mikor a rügy kifakadt.
Fénylő Napról, az esőről,
amikor az úgy szakadt!
Meséljetek a madárról,
aki köztetek dalolt,
s álmotokról, mely meglepett,
míg a madár dala szólt.
Meséljetek kis fészekről,
mit egy madárpár rakott,
kibélelt madár lakásról,
ahol fióka lakott.
Meséljetek nyári égről,
melegről, mi lebegett,
meséljetek turistáról,
ki vidáman nevetett.
