Március első hétfőjén - dacolva a gyülekező felhőkkel és a fel-feltámadó széllel - végleg búcsút intettünk a télnek. Az iskola udvara két órakor kereplők, sípok, födők zajától volt hangos.

Kipirult arcú, izgatott gyerekek várták, hogy a hetek óta folyó gondos készülődés után végre tűzre dobhassák a télboszorkát jelképező kisze bábokat, és ezzel jelképesen eltemessék a telet.

Az 1. a  osztályosok félelmetes busó álarcokat emeltek magasba, hogy a télnek végképp inába szálljon a bátorsága. A hangulatot Zsuzsa néni fokozta még tovább „Elegetek van a télből? Elegetek van a nagykabátból?” kérdéseivel, melyre a lelkes gyereksereg teli torokból kiáltotta a választ.

Majd az osztályok hosszú sorokban énekelve, mondókázva együtt körülhordozták saját készítésű boszorkáikat az iskola udvarán. Ezután elérkezett a várva várt pillanat. A gyerekek egymás után a rőzsehalomra dobták a boszorkákat, és hamarosan felcsaptak a lángok. A szalmából, papírból készült bábok pillanatok alatt elenyésztek a tűzben, s velük együtt a több száz kis papír fecni is, amelyekkel a gyerekek jelképesen tűzre vetették bajaikat, félelmeiket.

Ezzel ünnepélyesen elgördítettünk minden akadályt a tavasz érkezése elől!

„Süss ki nap, fényes nap, eredj föl az égbe, fényes lepedőbe. Kérd el a kulcsot, zárd el a hideget, ereszd ki a meleget!” kántálással ért véget a kicsik programja.