Óriási izgalommal várták a kicsik az Arany-hét programjait. Nem csoda a nagy várakozás! Már az azt megelőző héten kezdtek hangolódni a gyerekek tündéri világra. Tündérmeséket olvastak, hallgattak. Kézműves foglalkozásokon készültek a legkülönfélébb tündérek. Az iskola auláját tündérek, manók, koboldok lepték el. Tanulóink alkotásain kívül rajzpályázatunkra is csodálatos munkák érkeztek a város iskoláiból. Úgy tűnt, a tündérvilág közel áll a gyermeki lélekhez, és az alkotó fantázia szárnyalásba kezdett...

Hétfőn a háromezer éves tündér valósággal elvarázsolta meséjével a gyerekeket. Együtt merültünk el a tündérek természetet tisztelő, kristálytiszta világában. Az agg tündér, látva a csillogást az embergyerekek szemében, miközben személyes gyermekkori élményeiről mesélt, úgy döntött, bepillantást enged a cseperedő tündérgyerekek világába. Péntekre mindannyiunkat meginvitált a Tündérképzőbe, ahol tizennégy tündértanár óráját látogathatták végig az embergyerekek. Kiderült, hogy a tündéri gyerekek számára sem fenékig nektár az élet! Amint elpattan a szappanbuborék, aminek védelmében alászállingóznak a Földre, kezdődhet a tanulás. Bizony nekik is rengeteg ismeretet kell elsajátítaniuk, mire kijárják a természet iskoláját! A kövek, fák titkait fejtik meg, olvasnak a mancsok nyomából, a vizek élőlényeinek rejtélyes világát tárják fel. Sokat kell gyakorolniuk, mire lépteiket lehalkítva, kecsesen, észrevétlenül tudnak mozogni a természetes környezetükben. Hangjuk ének – és beszédórákon nyeri el szelíd és kellemes hangzását.

Az embergyerekek odaadó figyelmét és igyekezetét kiváló bizonyítvánnyal ismerték el a tündértanárok. A nap végére mindannyian egy kicsit tündérré válhattunk, s már az ő szemükkel csodálkozhatunk rá a közeledő tavaszra.