estvériskolánkkal, a nagyszalontai Arany János Általános Iskolával a kapcsolat 2009 júniusában kezdődött. A sok­éves hagyományokkal rendelkező, nagyszabású Családi napunkra hívtuk meg őket, amelyen megörvendeztettek bennünket nép­táncos bemutatóikkal. Ez alkalommal megtisztelt bennünket jelen­létével városuk polgármestere, Török László is.
Kétnapos látogatásuk olyan sikeres volt, hogy még ugyanebben az év­ben újdonsült barátaink látogatásra invitálták tanulóinkat. Október 9-én indult útnak lelkes kis csapatunk Nagyszalontára. Iskolánkat a 4. b osztály és az 5. évfolyam néptáncosai képviselték. Velünk tartott
a Szeged Néptáncegyüttes neves oktatója, Gombos András tanár úr, valamint az Oktatási Iroda képviseletében Mike Katalin is. Az indulást megelőző napok lázas készülődéssel, szervezéssel teltek. Szerettük volna a vendéglátó gyerekeket, családokat és a fogadó iskolát is apró, de mégis hasznos ajándékokkal meglepni.

Megérkezésünkkor nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket. A sok érdekes látnivaló és program mellett a nap legmeghatóbb pillanata
az volt, amikor a rég nem látott barátok újra találkoztak, és izgatott mosollyal az arcukon, kézenfogva mentek haza a vendéglátó családok­hoz.
A felnőtteknek varázslatos estét szerveztek, amely egy színházi zenés műsor megtekintéséből és az azt követő vacsorából állt. Az est egy nagyon személyes, tanulságos és baráti beszélgetéssel zárult, amely­re mindannyian nagyon jó szívvel emlékezünk.
Reggel a gyerekek kitörő örömmel újságolták élményeiket, amelyek
a családoknál eltöltött estén érték őket. Szinte megállíthatatlanul áradt belőlük a szó, mennyire jól érezték magukat, milyen sok szeretettel vet­ték őket körül. Hallgatva történeteiket, bennünket felnőtteket meg­nyugvással töltött el, hogy milyen jó helyre érkeztünk.

Délután izgatottan készülődtünk a közös fellépésünkre. A Kolbász­fesztivál közönsége odaadó figyelemmel kísérte a gyerekek produk­cióit, és nagy tapssal jutalmazta táncaikat.
Ezután természetesen mi is megkóstolhattuk a finomabbnál finomabb nagyszalontai, remek kolbászokat. A visszaindulás előtt gyerekeink nagy örömére egy kicsit még elidőztünk a kirakodóvásár forgatagában.
Lassan azonban eljött az elköszönés pillanata. Ki-ki könnyes szemmel vett búcsút régi vagy új barátaitól, a családoktól, és hosszan integet­tünk egymásnak a busz ablakából.
Remek hangulatban érkeztünk meg, és mindannyian úgy búcsúztunk el egymástól, hogy jövőre és azután is minden lehetséges alkalommal találkoznunk kell, mert igazán értékes kapcsolatra és tapasztalatra tettünk szert, amely olyan ajándéka az életnek, amelyre vigyáznunk kell.