Szegedi Arany János Általános Iskola

Névadónk

Arany János élete és munkássága

Arany János rany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán.
Apja Arany György, anyja Megyeri Sára. Szülei tizedik gyermeke. 14 éves korától segédtanító, a debreceni kollégiumban tanul, majd 19 évesen vándorszínésznek csap fel.
1836–39: Szalontán tanár, 1840-től jegyző.
Felesége Ercsey Julianna, gyermekei: Juliska és László.
1847-ben másodszor nyeri el a Kisfaludy Társaság pályázatán az első díjat. Műve, a Toldi sikert hoz számára, és Petőfi barátságát is megszerzi.
A szabadságharc után Geszten nevelősködik, majd 1851-től 1860-ig Nagykőrösön tanít.
1860-ban Pestre költözik, folyóiratokat indít, 1870-től az Akadémia főtitkára. Élete végén sokat betegeskedik, de költészete legszebb lírai alkotásai, az Őszikék ekkor születnek.
1882-ben Budapesten hal meg.

Színészi pályája

Színészi pályája Tizenkilenc éves volt, amikor egy vándortársulathoz csatlakozva elvergődött Szabolcsba, Szatmárba és Máramarosszigetre. Különös, fojtott kalandvágy, a szürke hétköznapoktól való menekülés vágya hajthatta, mint ahogy néhány év múlva Petőfi is beleszédült a festett világ káprázatába.

"Családi kör"-ben

…ám keserű tapasztalatai és egy álma miatt végleg elhagyta a színházat. Egy éjszaka, álmában édesanyját halottnak látta, s ez arra késztette, hogy azonnal családjához siessen. Egyheti gyaloglás után a családi fészekben tragédia várta. Édesapja már csak vak tekintetét vethette rá, édesanyját pedig pár hét múlva temették. A költő önmagát vádolta, szakított a művészetekkel, kéziratait elégette, majd polgári hivatást választott, tanítónak állt. Megnősült, gyermekei születtek, boldog házaséletet élt. Az irodalmi életbe csak 1846-ban kapcsolódott be Az elveszett alkotmány című művével, mellyel megnyerte a Kisfaludy Társaság vígeposz díját. Szintén a Kisfaludy Társaság pályázatára írta a Toldit, amely az országos hírnév mellett Vörösmarty és Petőfi barátságát is meghozta számára.

„Nagyszalonta nevezetes város,
Mégsem olyan nevezetes már most,
Mint mikor volt szabad hajdúfészek,
Benne lakván háromszáz vitézek.

Csonka torony nyúlik a felhőbe,
Rajta pihen a nap lemenőbe’:
Rá-ráveti visszanéző fényét,
Mintha látnám ősapáim vérét.”

„Híre, pora sincsen már az öreg háznak
Honnan elindultam földi utazásnak,
Nem is úgy épült, hogy századokig álljon,
Csak rövid tanyául, mint fecskefészek..."

A régi diákélet hangulatát őrzik az ereklyetár darabjai. Olyan nagy növendékek emlékét, mint Szenczi Molnár Albert, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre, Móricz Zsigmond és Szabó Lőrinc. Debreceni református kollégium.

Akadémiai tanárok

Arany János egyik tanítványának dolgozatrészlete szépen igazolta nevelőmunkájuk sikerét:

„… Tanuljunk, barátom; kitartó szorgalommal, nemcsak önhasznunkért, hanem tanuljunk a közjóért …”.

Ezek a diákok becsületbeli kötelességüknek érezték kedves tanáraik tantárgyait lehetőleg minél jobban megtanulni, elsajátítani. A híres tanárok hatására áramlottak a diákok az ország minden részéből Nagykőrösre, s közülük többen folytatták sikeresen tanulmányaikat az egyetemen.

A nagykőrösi évek után lett az Akadémia titoknoka, majd főtitkára. 1858-ban választották akadémiai taggá, és 1859-ben tartotta székfoglalóját Zrinyi és Tasso c. tanulmányával. 1865-ben választották meg titoknokká. A titoknoknak (1870-től főtitkárnak) olyan kötelességei voltak, mint például az ülések összehívása, gondoskodás felolvasókról, postabontás és iktatás, válaszolás. Aranynak örök szívfájdalma volt, hogy nem maradt ideje a költészetre.

Arany János 1856-ban kis bőrkötésű könyvet kapott ajándékba Gyulai Páltól, melynek kapcsos zárát kulccsal lehetett zárni. A „kapcsos könyv” alkalmas volt arra, hogy Arany János a legbelső magánügyeit írja bele – így pl. keserűségét az akadémiai főtitkári lakás bonyodalmai miatt vagy unokája, Szél Piroska sorsa iránti aggódását. 1877-ben, megszabadulva a hivatali munkától, saját kedvtelésére kezdett verseket írni, s ezek egytől egyig itt találhatók, élükön ezzel a bejegyzéssel: „Új folyam. 1877. Őszikék.”

Betegsége 1878 áprilisában ismét jelentkezett, de már súlyosabb alakban, majd 1882. október 10-én a Petőfi-szobor avatásán megfázott, s tüdőgyulladást kapott. Ettől kezdve állapota fokozatosan romlott. 1882. október 22-én hunyt el, és 24-én temették el. A Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben alussza örök álmát.

Arany János halála előtt néhány hónappal vetette papírra azt a néhány sort, melyet a közelgő halálára vonatkozó jóslatnak is tekinthetnénk.

„Életem hatvanhatodik évébe,
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csürébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.”