2018. szeptember 26. szerda - Jusztina
Július 

Július„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.

(Arany János: Toldi)

 

„Hoztál-e pirosló új búza-magot?
Mezők üde lelkét: friss széna-szagot?

(Arany János: Vásárban)

Volt egyszer egy mesetábor 

ol volt, hol nem volt, tanult egyszer egy újonnan átadott iskolában egy kislány, nevezzük az egy­szerűség kedvéért Majoros Orsinak. Orsi mindig olyan arccal ült az órákon, mintha közben egy másik világban járna. Aztán egyszer az egyik szünetben odalépett a magyartanárához (legyek ő az egyszerűség kedvéért én), és azt kérdezte:
– Tanár úr, olvasta már a Gyűrűk Urát? Ha nem, akkor nagyon ajánlom, olvassa el! Minél hamarabb! 
Mit tehettem volna? Másnap nekiálltam. Varázslatos világ! Attól 
a naptól kezdve ketten álmodoztunk. Orsi a regény világáról, én meg arról, hogy hogyan lehetne Tolkien világát a gyerekekkel megismer­tetni.
Kiderült, hogy egy volt főiskolás társam, Németh Győző könyves­boltot vezet. Úgy se hiszitek el: a Tolkien-könyvesházat! Szerveztünk a boltba egy könyvklubot. Minden hónapban bekuk­kantottunk, és így ismerkedtünk meg a könyvek világával. Néha nyomdába, máskor könyvkötő műhelybe is ellátogattunk. Hónapokon belül egyre többen mutatták a szüleiktől kapott friss képes könyveket, gyermekregényeket.
Aztán összeültünk egy volt óvodástársammal, Udvardy Endrével. Kitaláltunk egy furcsa tábort a Bükk-fennsíkra, ahol majd különös események történnek.
Azon a héten a gyerekek egy általuk kitalált képzeletbeli nép küldöttei. Előzőleg egy könyvben rajzolják le népük történetét, térképét, ruhaviseletét, kedvenc ételeit, különleges szokásait. A küldöttek nagyon nehéz feladatra vállalkoztak: Réges-régen 
az istenek nagyon megharagudtak a sárkányokra, mert azok adták át a Tüzet az Embernek. Száműzték is őket a Bükk-fennsíkra. A gyerekek dolga egyszerű: sok-sok kalandon keresztül megtalálni a sárkányokat, és felszabadítani őket!
Mennyi furcsaságon estünk keresztül! A szerzeteskolostor romjai között a rég elfeledett apácával találkoztunk (a néni kicsit hasonlított az iskolatitkár nénire, de bizonyára csak a fénytörés miatt!). Másszor izgatott manók vártak bennünket a rét szélén, és elmesélték, hogy ismeretlenek kirabolták a mesebankot! Segítsünk megoldani a rejtélyt! Egy öreg lovagot csak a patak túloldalára kellett átcipelnünk, szerencsére alig nyomott 40 kilót!
És közben megtanultunk térképet olvasni, megismerkedtünk a sátorkészítés fortélyaival, az ősember barlangjával, valamint 
a lipicai ménes csikóival is.
A tábor utolsó napján felszabadítottuk a meglelt sárkányokat – ha nem volt szélcsend. Aztán az utolsó estén, egy nehéz, 
de izgalmas hét végén az apró menedékház még apróbb kuckójában csak a gyertyák pislákoltak, és mi a gyertyafénytől meg­hatódva választottuk ki a Tolkien-könyvesház ajándékkönyveit.
Mennyi minden történt azóta! Tolkien regényét megfilmesítették, de olvasva sokkal inkább tetszik az irodalomszerető gyerekeknek. A mesetábor is átváltozott erdei iskolává, hogy még több gyermeket ismertethessen meg a Természet különleges világával.

Balatonkenese és szódavíz (SziQvíz) 

Szegedi Ifjúsági Ház Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával 2005-től meghirdette általános és középiskolás diákoknak háromfordulós vetélkedősorozatát. Iskolánk már az első vetélkedőre jelentkezett. Kezdetben még csak egy-egy fordulóba kapcsolódtunk be, majd később, a kiírás szerint, mindhárom fordulót végig kellett játszanunk. A játék során olyan témákban tettünk szert új ismeretekre, mint
az Európai Unió, az Oscar-díj, a szegedi nagy árvíz, közlekedés­ismeret, és még sorolhatnám.
A játék igen komoly fődíjjal kecsegtetett. Az uniós vetélkedő győz­tes csapata elutazhatott Strassburgba, 1 hetes, illetve 10 na­pos balatoni nyaralás, „üzemlátogatás” a Rádió Plusz és a Dél­magyar­ország szerkesztőségébe, és egyéb tárgynyeremények várták
a legügyesebbeket. Strassburgba ugyan más csapat utazott,
de a többi jutalmat mind „bezsebeltük” egy lelkes kis csapattal. 
Így jutottunk el Balatonkenesére az önkormányzat üdülőjébe,
ahol a verseny szervezőinek jóvoltából 10 napot tölthettünk. A leg­utóbbi nyaralás túl hosszúra sikeredett, így a gyerekek fel­ügyeletét Doba tanár úrral felváltva láttuk el. Míg ő túrázott, bobozott,
s kereste a tihanyi visszhangot, addig én a tanár úr Bendegúz nevű cicáját gondoztam. Sziklamászás helyett lépcsőztem a 4. emeletre, naponta kétszer. Nekem ez a sport jutott. Aztán jött a váltás: Doba tanár úr haza, én a Balatonra. De abban azért egy a véleményünk, hogy „Nekünk a Balaton a Riviéra”.

Palics diákszemmel 

2007 nyarán Palicsra látogattak azok a diákok, akik a leginkább kiérdemelték ezt a „jutalomutat”.

Vonattal utaztunk Szerbiába, és már az odaút is jó hangulatban telt. Hamar összeismerkedtünk a helyi diákokkal, és sok barátság szövődött. Több felkészült tanár gondoskodott arról, hogy minden rendben menjen. Jó programokat találtak ki nekünk. Többek között volt: plakátrajzolás, állatkerti látogatás feladatokkal (pl.: „Sárkány­tojás keresése”), vízi és szárazföldi játékok, lovaglás, lovas kocsizás, hajókázás.
Közvetlenül a Palicsi-tó mellett volt a szállásunk, ahova minden nap mentünk fürdeni. A palicsi állatkert is a közelünkben volt. Az utolsó napra még a Szegedi Vadasparknál is jobban ismertük! Nem kellett sokat sétálnunk a közeli étteremhez sem, ahol bőségesen fogyaszt­hattunk a helyi különlegességekből. Esténként megbeszéltük a napi történéseket, és élménybeszámolókat tartottunk, vagy táncoltunk és énekeltünk. 
Nagyon jól éreztük magunkat, és sok-sok nagyszerű élménnyel gazdagodtunk.

Táboraink 

ég 1993-ban pattant ki a táborszervezés ötlete a fejünkből. Az első években vízközelben gondolkodtunk, mivel az első csoportok frissen úszni tanult tanítványainkból kerültek ki. Így lett az első helyszín a mindszenti vízpart, majd a következő évben Zánkára vittük az érdeklődőket. Később tudatosan arra törekedtünk, hogy kis hazánk távoli, dombosabb, hegyesebb tájait is megismer­tessük a gyerekekkel.
Trapp Túra Körnek neveztük el magunkat, mert 10 év alatt jócskán bejártuk az országot. Tábort vertünk Kőszegen, Miskolcon, Mátra­füreden, Sikondán, Verőcén és Balatonszárszón. Egyszer a határon túlra is elmerészkedtünk, a szlovákiai Trangoskára, és innen még
a Koháry-kastélyba is eljutottunk. Természetesen a környéket is alaposan bebarangoltuk, naponta változó hosszúságú, 8–12 km-es túrákat tettünk meg, nagy szintkülönbségekkel. Esténként játékok, kisebb egyéni és csoportos produkciók színesítették a tábori programokat. A versengéseket vetélkedővel és díjazásokkal zártuk. Ez a program alkalmat adott a tábor eseményeinek, színhelyeinek felidézésére, közösségteremtésre.
Különleges élménynek számít a sikondai tábor, ahol a halmozottan fogyatékosokkal is szerveződött közös programok során tanítványaink tapasztalatokat szereztek a másságról. Az egykori tábori résztvevők, élményeiken túl, fényképek küldésével is visszajelezték, hogy milyen nagyszerű tapasztalatokra tettek szert.


Szegedi Arany János Általános Iskola 6724 Szeged, Kukovecz Nana utca 4-6
Telefon: 62/547-056 Fax: 62/547-056