skolánkban már az első évben elhatároztuk, hogy gyermek­színházi csoportot alapítunk.
Először a Rókus II. Sz. Általános Iskolából lopódzó szín­játszók segítségével hoztunk létre igazi előadást. Alfred Jarry Übü király című művét adtuk elő. Ez az előadás igazándiból még főleg inkább a felnőtteknek szólt, mentségemre szolgáljon, hogy akkoriban nemzet­közi alternatív színházi fesztiválokra jártam, és még nem találtam meg a gyerekekhez vezető színházi utat.

A következő évek viszont már tényleg a gyerekszínházról szóltak. Sokat játszva, a jelentkező színészeket megfigyelve személyiségükre szabtuk a következő bemutatót. Milne Micimackó című művéből mutattuk be a Füles születésnapja című fejezetet. A főbb szerepekben: Gyetvai Bettivel, Bíró Mónival, Dorogi Judittal, Kis Annával, Tóth Andi­val. Az egyik előadás igazi kihívás volt: siket és gyengén halló gyerekekhez látogattunk. Az egy hónapos „kemény artikuláció, széles gesztusok” tréning után magunk is meghatódtunk, ahogy az előadás után a kis gyereknézők csillogó szemekkel kedveskedtek a szereplőknek.

Aztán jött Schwajda György Nincs többé iskola című műve. Az egyik egérből, Bagarolból (Timár Krisztából) újságíró, a másikból, Mária Teréziából (Kucsora Zsófi) matektanár, Tudorból, a fő törpéből (Podonyi Norbi) meg profi focista lett. Szóval mindenki eljutott valahová.
Ez volt az az időszak, amikor szerettünk volna szakítani a gyerek­színházi csoportok versenyeztetésének buta hagyományával. Nyílt gyermekszínházi napokat rendeztünk, hogy ne a széthúzás, hanem
az ismerkedés legyen a fővonal. Sajnos nem sikerült megerősödnie
az új vonalnak. Csak annyit tehetünk, hogy kerüljük az értelmetlenül össze­hasonlítós művészeti versenyeket.
Mi minden történt, ha jobban belegondolok!

Építettünk papírdobozokból Pacsuli palotát. Kicsalogattuk Micimackót a Százholdas Pagonyból. Egyszer Mekvedel, a híres kalóz is kipoty­tyant az egyik mesekönyvből! Gyorsan visszazártuk. Tolvajt is fogtunk az Emil és a detektívek című krimiben. Na meg bekukkantottunk
a száz évvel ezelőtti suliéletbe Karinthy Frigyes műveinek segítségével.

És ha nem játszottunk éppen, akkor vártuk a Jézuskát. Sőt. Együtt bicajoztunk tavasszal Sziksóstóra, ahol megtanultunk sátrat állítani;
ha sikerült. És nagyon szerettünk együtt lenni. Meg játszani. Ahogy
az egyik darabban a legkisebb törpe, Kuka megfogalmazza:
„Mert játszani kell. Aki játszani tud, annak játék a munka, játék
a tanulás. Játék együtt lenni, és játék egyedül lenni. Mert játszani kell, játszani jó, játszani a legjobb dolog a világon!”